14.)
A szülészorvos halk szóval, szinte kérve mondta – meg kellene oldani a helyzetüket, egymás mellé kell őket fektetni, mert különben talán még baja történik valamelyiknek.
Aztán még beszéd közben neki látott Irma asszony „kismama” vizsgálatához ott a műtőasztal mellett.
Mire a vizsgálattal végzett, már Irmának is elkészült a férje mellett a helye, és együtt tolták őket a duplaszárnyú ajtón át a műtő őrzőszobájába.
A két órányi megfigyelés végeztével, pedig a szülészeti osztály betegei lettek, mert csak ott tudtak egy szobát biztosítani, de azt csak átmenetileg?!.
Az Irma által megígért telefonhívást pedig a doktor intézte, és igaz, hogy csak a Lajos fiát hívta, de lényegében a tennivalókról, meg az értesítendő személyekről elmondta, amit Irma megígért Lajosnak.
A műtéti altatásból és az utópihenésből Lajos többször is megébredt, de a – véletlenül – mindig jelen levő doktor megnyugtatta, hogy Irmának de neki sincs semmi baja.
Az újabb megébredéskor már egyszerre tértek vissza a létezés valóságához, és az egymást üdvözlő, köszöntő csókok után, már együtt-szóval érdeklődtek, a gyerekeik után.
A doktort leváltó nővér megnyugtatta őket, hogy nincs semmi baj, de a doktor utasította, hogy semmit ne mondjon, hanem azonnal hívja őt, ezért sürgősséggel elszaladt a tennivalóját végezni.
Talán ha öt perc telt el, amit egymás szeretgetésével töltöttek, és még beszélgetni sem értek rá amikor négy orvos, meg több nővér is betódult a szűk szobácskába.
Az üdvözlő köszönéseket egy rögtöni vizsgálat követte, és megállapították, hogy minden rendben van, de bőséges innivalót rendeltek a betegeknek, és Lajos kapott egy fájdalomcsillapító, nyugtató tablettát, Irma nem kapott semmit.
Aztán igen szívélyes hanghordozással, de nagyon is összetömörítve a történéseket a doktorok beszámoltak a műtétről, amiben Irma határozott érvelése, miszerint „Lajos kimondta a szót és akkor az úgy is van”, nagyon sokat segített, és talán életet, életeket mentett, mondta a szülészorvos.
A betegek nem kaptak időt a közbekérdezésre, mert máris a gyerekek állapotára került a szó, és a doktor igen nagy szeretettek áradozott az ikerpárról.
Befejezésül bejelentette, hogy a nagyok – Lajos gyerekei – már jó ideje kinn várakoznak, és mire ők végre felébredtek addigra már befejezte a fiatalasszony megvizsgálását.
A stáb tagjai megkezdték a kivonulást, de a doktor még visszaszólt, hogy ha elmennek a fiatalok akkor behozza az újszülötteket, az ikreket, és ha ígérte hát be is tartotta.
Azért mégis visszajött a fiatalokkal és bejelentette, hogy a műtétről ő már adott tájékoztatást, arra ne pocsékolják az idejüket, hanem a fontos otthoni dolgokról beszéljenek, mert ha elhúzódik az idő, akkor ők nagyon hamar elalusznak kimerültségüktől, és az újszülött gyerekeiket nem látják meg a mai napon.
Kati beszámolt a házbeli rendcsinálásról, Lajcsi pedig a tennivalókra kérdezett rá az apjától, meg javaslatokat tett.
Lajos meg – kimondta a szót!
Fiam! – én most egy jókora időre nem tudok majd semmit tenni a gazdaságban.
Remélem nálatok nem lesz baj, és ha tudod a tanulással egyeztetni akkor ezen a tavaszon neked kellene helytállani a gazdaságban.
Ez meg azt is jelenti, hogy az életeteket, a tennivalóitokat, meg a gazdaság vezetését nektek kell átgondolni és kézbe venni.
Ravaszul sandargó képpel Irmára nézett és folytatta.
Nekem egyelőre mind a két karomnak dolga lesz, a lábam meg cserben hagy egy időre, és beszélni sem nagyon tudok majd, mert már nem egyet, hanem hármat kell csókolgatnom. Na hát mit tegyek? – ha nekem mostanra ilyen sors jutott?
Mit tegyek? – hát azt teszem, hogy terád bízom a munka „könnyebbjét”, én meg majd a munka „nehezét” csinálom, de azt már az előbb felsoroltam.
Irma vette magához a szót, megelőzve az egyszerre szólani akaró fiatalokat.
Első szavam a köszönet, de rögtön utána a kérés.
Kati, arra kérlek, hogy a gazdaság, és az ifjú gazda mellett te legyél a gazdaasszony, mert én azt terád bízom, ha elvállalod.
Rendezkedjetek be nálunk, és éljétek a ti életeteket azzal kiegészítve amit a gazdaság rátok terhel.
Mi nagy darab időt elleszünk a kórházzal, szanatóriummal, rehabilitációval, és utána a „legények” – állával a Lajosok felé biccentett – elrendezik majd, hogy miképpen dolgoznak tovább.
Irma Lajosra nézett, Lajos Irmára és mind a kettő fej biccentett egyet, mintha közös gondolatra jutottak volna, és Irma folytatta.
Gyerekeink, ne haragudjatok, de hallottátok a doktor úr figyelmeztető szavait, én, vagyis mi, érezzük már a közelítő álom szükségességét. Menjetek haza, és ti is pihenjetek meg, mi pedig egy rövidke időre, vagyis egy egészen hosszú életre, had kezdjük el a mi közös gyerekeinket megismerni, megszeretgetni.
Nem volt ellenkezés, pedig sok megbeszélni való lett volna.
A nagygyerekek elbúcsúztak és a dolguk után mentek a kicsik meg a helyükre érkeztek.
Azt pedig a doktor számította ki rosszul, hogy ők nem látják meg a gyerekeiket, mert azok még az álmukban is ott maradtak velük.
Persze a valóságban nem, mert nekik most még kellett az állandó felügyelet, és azt a nővérektől kapták meg.
A közösen álmodott álomkép az így is gyönyörű volt és az álmuk is az lett.
Emlékezés.
Mostanra öt esztendő telt el, de a történések sorában igen sok belefért abba a rövidke időben.
Hogy az elején, vagyis a gazduraméknál kezdjem, húsz hónappal a fenti történések után megszületett a Kicsijuliska, és mostanra a negyedik, Lajos sorrendjében pedig a harmadik fiú.
De már Lajos elálmodozta Irmának, hogy szeretne még egy kislányt, mire pedig Irma nagylelkűen megígérte, hogy segít neki a terve megvalósításában.
Lajcsi és Kati a nagyfiúk testvérnek egy kislányt varázsoltak, és már a harmadik gyermekük „elkészítésére” is kellő időt fordítanak.
Viszont a Lajcsi időközben nagy szerepet kapott a Gazdaszövetkezet nevű közös gazdaság megvalósításában, és idén az öreg Lajos bácsi utódjaként már – ügyvezető igazgatói – címet kapott.
Irma lányainak is rendeződött az élete, ugyanis a kisebbik elvált, de férjhez is ment.
A nagyobbik meg kellő önbizalommal éli a gyermekeket nevelő asszonynép unalmas, kényelmes, semmittevő hétköznapjait – vagy lehet hogy ezt rosszul mondom – mert annyi tennivalója van, hogy panaszkodni sem ér rá.
Lajos és a fia Lajcsi, az asszonyaik segítségével szép családot nevelnek, és hatalmas volumenű gazdaságot vezetnek.
Az is igaz, hogy – tisztességes munkáért tisztességesen megfizetett alkalmazottak segítenek nekik.
A közös munka, a megalapozott döntések, oda vezettek, hogy a gyermekeik nem szenvedik a szülői szeretet hiányát.
Ők meg a munka meg a gyermekeikkel közös programok mellett bőséggel találnak időt asszonyaik szeretgetésére.
A házasság nem lélekölő kötelesség, hanem az egymás szerető emberpár közös öröme, öröm – a gyermekeik, a munkájuk és a szerelmük háromszögében.
Legutóbbi módosítás: 2019.12.15. @ 14:32 :: Bereczki Gizella - Libra