Seres László : Viharos sikolyok

Nyomtatás

Rám terített éj vagy. 

  Minden szavad felcsillagoz,   

mikor hozzám bújsz,   

súgsz és ölelsz,

csókok csordulnak ki szomjas szánkból,

örvénylik szerteszét

a vágyak gyöngysor habfodrán,

míg két karom ringat.

Érted hallgatok.

A csenddel mérem a végtelent,

hogy bennem maradj, s örökké élhess.

Neked adom, amit ember felfogni

nem képes,

egyetlen pillanatért most,

termő ágaid éltető nedveitől

félig elaléltan.

Poliptested koráll-sziget,

tengerzöld öblöd vonz.

Hullámzik, tágul velünk a tér,

ágyat vet partjaid öle,

átfog, szorít, kivár

tested kagyló hajlatán

a porcelán idő.

Felfénylesz lüktetőn,

hogy révbe érj velem.

Viharos sikolyok árja zúg,

s hagyod, hogy elnyeljen

újra a kéklő mélység.

Hullámtörő gát vagy,

hasztalan ellenállsz és engedsz,

szívedig jutok fel-felcsapódva

– magamtól is védsz –

hol vágyaim elragadnak

a tobzódó árral

tört árbocok, tépett vitorlák

hullámverése közt

térdre hulltan,

 s lábamhoz szelídül a vihar

lassan, észrevétlen,

 míg felsír a lélek

simogató tenyerünkben.