Csak sír az őszi szél,
könnyekben ázom,
lassan váltja a tél,
fagyok havas tájon,
de szívem még remél
egész nap… valakit,
ki már nem él.
Fáradt reggeleken
hiányára ébredek,
kiülök a csendbe,
s lassan visszarévedek.
A múlt, mi volt csupán,
a jövő, mi nem lesz…
Szeretetem elhal velem,
de addig mindent megtesz,
nem hagyja bennem
hullni szép emlékedet.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.24. @ 16:57 :: Furuglyás René
