Nézd Drágám,
hull az eső,
álmot sirat az Úr,
enyémet vagy a tiédet,
ki tudja,
de látod,
valahol mégis vigyázz ránk,
a világom atomjaira hullt,
mégis ott talállak benne téged,
egyetlen perc sem telik el életünkből,
hogy ne szeretnélek,
jobban és mindig jobban.
Nézd Drágám,
köröttünk már éj van
pernyéire égve jött el a mély sötét
hamut szór,
arcunkra és a szánkra
és ólomsúlyként nehezedik a vállra
leseperhetetlenül,
jaj vigyázz összenyom!
Nézz drágám szívünkbe, eleven lüktetésébe,
hol a szeretet magjai fellobbannak,
hogy el ne veszhessünk a fénytelenségben,
Ők mind fényhozók,
apró fénylő szentjánosbogarak.
Mégis úgy reszketek, érzed?
Félek…
Add a kezed, kérlek!
