Archív Napi Versek

                    
                    Nyomtatás
                    
                


 
Címe:Szemeddel Szerző: Serfőző Attila




 
Még arcod fonákja vagyok,
az örök belekezdetlenség,
 mélységekben szorong a vágy,
 s fölöttem a bizonytalan ég,
engedd hozzád oldalognom,
 kín az egyedüllét,
árnyadat ha csókolom,
egyben leszek szerteszét.



 
Címe:– háztáji – Szerző: Kőmüves Klára


Mintha délutánonként engem

várnának a gerlék a ház előtti

villanyoszlopon, hiszen aprót

szökkennek, ha látják, amikor

a főútról lekanyarodom.

Beképzeltség talán, de amikor

még a kutyám sem láthat, már

a távolból hallom, hogy szelíden

nyüszít, és izgatottan kaparássza

a kerítés fűvel benőtt tövét.

Amikor pedig kinyitom a vaskaput,

a gerlék átröppennek a kerti fákra,

és a kutyám hízelgőn azt csaholja,

hogy számára én vagyok a kertünk

legszebb virága.

Estébb pedig az altatója, ha már

a lábtörlőre vackol, gerlék szelíd

kacagása a mélysötét magasból.
 
Fotó: Daniel Balázs Harcz


 
Címe:Tudd Szerző: Halász Enikő


Már csak hantok borítják be lépteid nyomát

magába ölelt a természet,

porodból az Úr teremtett új száz csodát,

pipacsos virágzó réteket illatos orgonát,

múlékony életfüzéreket,

tűzből kipattanó reggelek halmazát.
Már csak hantok borítják be lépteid nyomát

és szívünkben itt maradt a dal,

néha hangosan, néha csak csendben szól hozzánk,

vádlón az okokat kutatva,

hisz illékony létedet mi nem érthetjük,

minket még köt a rög,

de fölötted már nincs hatalma a vágynak,

Te egy másik létben

már érettünk könyörögsz.
És látunk téged a galambok röptében a fák levelében,

a nap első sugarában mit a hajnal hozz,

érzünk téged a susogó szélben,

a fény selymében,

mit az égből ránkcsókolsz,

és tudjuk te ott ülsz fenn az égben,

onnan vigyázol reánk,

hogy a ránk zúduló életünkben,

tisztán halhassuk meg az égi szent szimfóniát.
Tudd,

mi mind megvagyunk.

Néha rosszabb, néha jobb,

küzdünk, tanulunk élni,

de hiányod pótolhatatlan

és időnként a semmiből ránk törve,

még összenyom.