Halász Enikő : Bársonyvirágok

Nyitottá ölelted szívemet
és belenevetted a napfény ízét,
kisimítottad sarkaiból,
árnyaim megfáradt vetületét,
és lidérceim csendes suhanásából
lágy szellőt varázsoltál, rábíztad őket a tavaszi éjre,
és a Hold sugarából,
koszorút fontál a szívem legmélyére.

Álommagokat ültetsz lelkem zeg-zugába,
míg bőrömön,
ujjaid nyomán apró, bársonyszírmú, szív virágok nyílnak.
Lassan, visszavezetsz testem otthonába,
magamból, magadhoz húzva
társz fel bennem új világokat,
csillámló fényport szórsz körénk
és síkítva szikrázik fel rajta a Nap,

és Én,
míg végigzuhanunk a világegyetemen,
a csillagok fényének sodrásában,
a szív mélységeiben magamba ölellek.
Mert létünk és nemlétünk határvonalán,
az apró fényfotonok létező valóságában,
millióból egyként,
sejtenként megtalállak.

Legutóbbi módosítás: 2025.10.10. @ 18:36 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 118 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.