Balogh Károly meglepően indította a beszélgetést.
– Mielőtt nekikezdnénk e beszélgetésnek, ígérje meg, hogy ami itt elhangzik, azt senkinek, de még legközelebbi családtagjainak se mondja el. Én a magam részéről vállalom.
A nyomozó csak fél perc gondolkodás után adott óvatos választ:
– Feltéve, hogy a törvényesség határait nem lépjük túl… Az a határ, amit elvállalok.
–Akkor megegyeztünk… – mosolyodott el az üzletember. – Természetesen a törvény határai közt vállalom én is. A zsarolás nem tartozik bele – szögezte le megvárva Csíky Béla óvatos bólintását, majd megkérdezte:
– Miként tudnék alkalmazni egy tizennégy év alatti gyermeket anélkül, hogy a gyermekmunkáltatás bűnébe essek? Természetesen korának megfelelő munkaidővel, úgy, hogy a tanulás rovására se menjen. Nem akarom feketén alkalmazni, mert az törvényszegés. A rendőrségnek amúgy is rajtam a szeme – mosolyodott el.
– Ezzel nem hozzám kell fordulnia, én bűnügyi nyomozó vagyok, nem munkaügyi szakember – válaszolta Csíky Béla gyanakodva.
– Olyan munkáról lenne szó, amire nem találtam eddig nemcsak felnőtt és szakképzett szakembert, hanem ráadásul megbízhatót és hozzáértőt is – felelte Balogh Károly, majd látva a nyomozó szemén, hogy azonosította az alkalmazandó személyt, felemelte mutatóujját:
– Megegyeztünk! S eddig nem léptük át a törvényesség határait! Miután sikeresen találtunk megoldást én hajlandó vagyok visszavonni a feljelentésemet.
– És én ne tartsak házkutatást…
– Egyik ok, amiért megtettem ezt az ajánlatot az, hogy Ön nem tartott eddig házkutatást nálam, bár az engedélye megvan rá. Ennek pedig egy magyarázata lehet. Az események furcsa egybeesése ellenére talált egy valószerűbb gyanúsítottat. Gondolom, bizonyítéka még nincs.
– Az egyik? És a másik ok?
– Mert én is szeretnék olyan büszke lenni a fiamra, amilyen Ön lehetne. El tudom képzelni, hogy jelen pillanatban éppen nem az.
– Büszkeee? Mireee?
– Igen, főhadnagy úr! Büszke. Nagyon büszke! Tudom, törvénytelenséget is követett el, de csak azért, hogy az édesapjának segítsen. Osztályfőnököm mondta az utolsó osztályfőnöki órán: „Az emberi jellem legnagyobb próbája nagyokat tévedni, majd emelt fővel vállalni azokat.” Megjelent ma nálam a fia. És nem ön küldte, sem édesanyja, hanem magától jött. Önt akarta kimenteni. S erre nem várt apai dicséretet, vagy bűnbocsánatot. Azt kérte, látogatásáról édesapja ne értesüljön.
– S most Ön pont beszámol nekem…
– De Ön nem mondhatja vissza neki, mert erre ígéretet tett nekem. Addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik, s az újra a fején csattant volna. Én nem tettem neki ígéretet, csak meghallgattam a kérését – várt a folytatással, amíg a főhadnagy tekintete kissé kelletlenül ugyan, de beleegyezést nem tükrözött.
– Bemutatkozott, majd elmondta, hogy ő törte fel a számítógépemet, és azt is, hogy miért. Nem bocsánatot kért, hanem azt, hogy jóvá tehesse az okozott kárt, azt ígérve, hogy ledolgozza nálam, ha kell ganét hány. Se lovam se tehenem… – mosolyodott el. – Ja igen, és hogy Ön ne szenvedjen ártatlanul az ő emeletes hülyesége miatt.
– Milyen munkáról lenne szó?
– A számítógépem feltörése döbbentett rá, hogy ezt a konkurencia is megteheti, méghozzá nemcsak kémkedés, hanem rossz szándékú tett alakjában is. S ami jobban izgat, az édesapám számítógépjei. Hadd idézzem őt: „A Parlamentben az ember csak ellenségeket szerez, barátokat soha. Ott nincsenek barátságok, csak hosszú időn át tartó érdekegyezések.” Azt mondja a közmondás, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr. Feltételezem, ez a hackerekre is érvényes. Nem kell hackelnie, ezt ígérem! Ez olyan munka, hogy otthonról is dolgozhat. Csak Ön „ne vegye észre.” Az a szándékom, hogy hagyom abban a tudatban, hogy „vezekel.” Majd a munkája árát egy összegben Önnel közösen adjuk át a sikeres gimnáziumi felvételije díjaként. Már ha Ön egyetért ezzel.
– És én ne büntessem meg… – érzett rá a nyomozó.
– Háát, úgy kellene… Mert akkor nem használhatna számítógépet, s nem tudná a munkáját végezni…
– Feleségemnek se mondhatom el?
– Azonos feltételek mellett igen. És én mit tehetek, hogy a házkutatást elkerüljem? Törvényesen! – mosolyodott el, majd a beálló csöndet beszédesnek ítélve rákérdett: – Segítsek elkapni az ukrán lány gyilkosát, és a gyermek-prostitúcióval nyerészkedő maffiát? Bármiben segíthetek, szóljon. Megtudhatom a gyanúsított nevét? Volt egy megegyezésünk!
– Dacian Vântu.
– Răzvan Vântu szenátor öccse? Hűhaaa… Hát az kemény dió – ismerte be. – Az tényleg nagykutya. Nehéz lesz rábizonyítani, s hibázni sem lehet. S hogy került az az ukrán lány Máramarosból ide Udvarhelyre? Ez is nagy kérdés, ugye?
Miközben sietett vissza az irodájába a nyomozó elővette a telefonját, és az úton sms-t írt feleségének: „Ne mondj neki semmit, ne faggasd, előbb beszélnünk kell!” Amint belépett a rendőrség épületébe a szolgálatos altiszt azzal várta, hogy a parancsnok kereste. Bekopogott hozzá:
– Ezredes úr jelentem, egyik jelentéssel készen vagyok, a roma lányéval, Gerebenes Dénes már szabadlábon van, a tegnapi eseten még dolgozom. Ígérem, addig nem megyek haza, amíg nem lesz kész. Holnap itt találja az asztalán, hogy első órában elküldhesse. Muszáj volt meginnom egy kávét, nem volt a munkámnak látszata, fáradt voltam, és… – magyarázkodott.
Az ezredes az asztalra könyökölve simított végig az arcán, aztán csak elszánta magát, hogy feltegye a kérdést, halkan, szinte suttogva.
– Ön hogyan bünteti meg a fiát?
– Úgy döntöttem, sehogy. Minden büntetés falra hányt borsó volt. Azt hiszem, csak megkérdezem, mit tanult ebből. És visszaadom a számítógépét – felelte reménytelen hangon a nyomozó.
Az ezredes első pillanatban meglepődött, aztán helyeselt.
– Lehet, hogy igaza van. Tudja mit mondott este a feleségem? „Te vagy a példaképe, nem látod? Rendőr akar lenni!” Köszönöm a tanácsot, azt hiszem megfogadom. De el kell beszélgetnem vele. Nagyon félek e beszélgetéstől. Amikor látom, mekkora őrültségeket követ el, felmegy bennem az adrenalin, és… Nem szeretnék végzetes hibát elkövetni. Egyetlen fiam…
– Még ismerek valakit hasonló hajóban – sóhajtott a főhadnagy.
– Csak váljon be… – sóhajtott az ezredes. – Én már teljesen tanácstalan vagyok. Megbuktam, mint apa, el kell ismernem. Az ukrán lány ügyében hogyan tovább?
– Nincs értelme Dacian Vântu víkendházában házkutatást tartani, mert egyrészt nincs elég bizonyíték, csak megalapozott gyanú, s engedélyt sem kapnánk rá, másrészt szinte képtelenség, hogy onnan idáig hozzák az ukrán lányt, hogy itt öljék meg, és a Küküllőbe dobják. Ezek szerint a gyermekszexet áruló bordélyház valahol itt van a közelben. Arra gondoltam, ha valaki ilyesmivel foglalkozik azt igencsak próbálná rejteni a világ szeme elől, és a „kliensek” intimitását sem verné dobra, tehát magas falakkal venné az épületet körül. Utána nézek a Küküllővölgyben, de a környéken is, mint Varság, Ivó, Madarasi Hargita kinek van e feltételeknek megfelelő ingatlanja, víkendháza. S főleg kik látogatják.
– Jó ötlet. Bár több tíz ilyen lesz, talán sok tíz. De később talán lehet szűkíteni a kört… A látogatók megfigyelése jó ötlet. Ilyesmit nem akárki tud megengedni magának. Egy ilyen „kikapcsolódás” nem egy útszéli kurva ára, s helyben nem lenne rá fizetőképes kereslet… Akad, aki száz kilométereket képes utazni egy ilyenért… S gondolom, nem egy bárki számára elérhető panzióról lehet szó…
Pénteken reggel Csíky Béla épp azzal foglalkozott, hogy kiadja a feladatokat a potenciális, nyaralóknak álcázott bordélyházak összeírására, amikor Balogh Károly ismét telefonált. Hangja pajkosan izgatott volt.
– Van egy remek hétvégi programom Önöknek. Szeretettel várom Önt, Enyedi őrmestert és Kőhalmi hadnagyot az ivói víkendházamban egy kis flekkenezésre. Jut a flekkenből Bárónak is, nehogy otthon hagyják! Remek alternatív programokat találtam ki, például séta a természetben, szemétgyűjtés, épp ezért egy tágas csomagtartóval rendelkező autóval jöjjenek. Szívesen látom a családjukat is, de Önök igyekezzenek, mert a szemetes autó péntek kora délután érkezik. Időközben nézzenek utána három máramarosi rendszámú luxusautó tulajdonosának. Van mivel jegyezze? Fekete Mercedes Benz S-500 Coupé rendszáma MM-13-VAN, Fekete BMW X5 rendszáma MM-23-POP, és fehér Range Rover Sport 3.0 rendszáma MM-25-FLO.
– Honnan vannak ezek a rendszámok? – kérdezte a nyomozó, miközben meglobogtatta a papírt, a mellette elhaladó közlekedésis altisztnek. Az értett a szóból.
– E három autó ma elhaladt előttem. Az ivói víkendházamhoz vezető út zsákutca. A nyaralómon túl már sok telek nincs, de az utolsó tulajdonosa úgy tudom bukaresti. Mondhatom, elit látogatói vannak, sok idegen rendszámú autó fordul meg errefelé, erre már régebben felfigyeltem. És nem panzió! Egy sétát Báróval a kapujuk előtt megér – utalt arra a módra, ahogy az őnála is megtalálták a drognyomokat. Szép a természet arrafelé, főleg ilyenkor ősszel, megfelelő kutyasétáltatásra.
Már úton voltak, amikor megkapták a közlekedésiektől a három autó tulajdonosának nevét. Egyik autó sem volt Dacian Vântu tulajdona. Ám a Báró sétáltatása nem volt hiábavaló. A kutya aznap nem ingyen flekkent kapott. A víkendház elé kitett szemetesláda előtt jelezni kezdett. A jól idomított kutyát sikerült azelőtt lecsitítani, mielőtt feltűnést keltett volna. Csíky Bélának eszébe jutott a Balogh Károly panziójánál lejátszódott történet, s már maga előtt „látta” a tulajdonost, amint felháborodottan tiltakozik. Nem felelhet azért, hogy valamelyik látogatója drogot fogyaszt titokban. Izgatottan kutatott a szemeteszacskók közt, amelyek közt az egyik egy porszívó kiürített tartalmát tartalmazta. Egy szinte méteres hosszú vörös hajszálat talált benne.
Iryna Bondarcsuk! A másik ukrán lány, akit Ivan Zamircsuk átcsempészett a határon! Okszana Ivancsuk sorstársa! Neki volt ilyen hosszú vörös haja! Irány a labor! Sürgős DNS-teszt!
Civil ruhás „lézengőt” állított a víkendház kapuja közelébe, hogy fényképezzen le minden távozó és oda igyekvő autót, Ivó mezején pedig egy rendőrt, aki a távozó autókat megállítsa, s rutinszerűen igazoltassa a sofőröket, s ha vörös, hosszúhajú lányt látnak valamelyikben, azonnal tartóztassák fel. Azért ilyen távol, hogy ne keltsen gyanút a víkendházban tartózkodókban. Közben telefonált a rendőrfőnöknek, hogy sürgősen intézkedjen egy házkutatási parancs ügyében, és erősítést kért. Majd Türkösi Szilárdnak adta ki az ukázt, hogy fedezze fel a kapcsolatot Dacian Vântu és a három máramarosi rendszámú luxusautó, meg a víkendház tulajdonosa közt.
Bár a víkendházban tartózkodók az elővigyázatosság ellenére gyanút fogtak, mert a távozók „leadták a drótot”, hogy igazoltatták őket, már idejük nem maradt a nyomokat eltűntetni, Iryna Bondarcsukot és sorstársait még kevésbé. A későbbiekben pszichiátriai kezelésre szoruló lányka elmesélte, hogy Okszanával együtt tervelték ki a szökésüket, de a kieszelt terv csak egyikük szökését tette lehetővé. Át kellett mászni a magas kerítésen, s az csak a másik válláról volt lehetséges. Sorsot húztak, Okszana volt a szerencsés, vagy inkább a peches. Iryna hiába várta, hogy a rendőrség megmentse őket. Hogy mi lett Okszanával a későbbiekben, nem tudta. Őt nagyon megverték, amikor rájöttek a szökésre. Mivel latin betűkkel nem tudott olvasni, se románul nem tudott, még elképzelése sem volt, merre járhatott míg odakerült.
Okszana halálának körülményeire a véletlen derített fényt. Egy marosvásárhelyi teherautósofőrtől Fekete Istvántól vettek DNS-mintát s kiderült, hogy benne van az adatbázisban. Egyezett az Okszana ruháján talált egyik hajszál tulajdonosának DNS-ével. A történet pikantériája, hogy a DNS-analízis épp ártatlanságát bizonyította, de ezáltal fény derült a közte és Okszana közti kapcsolatra. Fekete István nem tagadott.
– A lány autóstoppolt. Nem tudott se magyarul, se románul, de lerítt róla, hogy prosti – vallotta. – Pénze nem volt, gondoltam „fizessen természetben.” Megharapott. Válaszul lekentem neki egy pofont. Ott hagytam volna, ahol találtam, ha nem kap fel egy ágat a földről, és döfi a lábamba. Még itt a helye – mutatta a combján a sebet, amely később elgennyesedett. – Elöntött a düh a fájdalomtól, kitéptem a kezéből az ágat, és megütöttem vele. A fejét találtam el. Bizonyisten, nem akartam megölni! Ásóm nem volt, így hirtelen más ötletem nem jött, mint egy gázló mellett, ahol már mélyül a víz, kiemeljem a vízből a köveket, oda tegyem a hullát, majd kövekkel beborítsam. Gondoltam az esőben nem lát meg senki. Mivel a feje vérzett, miközben a köveket dobáltam, bedobtam a testet a folyóba, hogy a parton ne keltse fel valakinek a figyelmét a vérnyom. Ám az esőtől hirtelen megnőtt a víz szintje, s mire észbe kaptam, az árhullám elsodorta a hullát. Isten látja a lelkemet, nem akartam megölni… – vált könnyessé a szeme.
A víkendház bukaresti tulajdonosa nem tartózkodott ott a rajtaütéskor. Mire kiadták ellene a körözést, felszállt egy repülőre. A „kliensek” azzal védekeztek, hogy nem tudták, hány évesek a lányok. Kínáltak nekik egy prostit, hát elfogadták. Egyikre se sikerült a kokainfogyasztást rábizonyítani, azt csak a lányoknak adták, hogy drogmegvonással kézben tartsák őket. A személyzetet nehéz évekre ítélték.
Bár Dacian Vântu és a víkendház tulajdonosa közti ismeretséget nem volt nehéz igazolni, a rendőrség nem kapta meg az engedélyt a nála tartandó házkutatásra. Az, hogy egy ukrán iskolabuszt láttak a nyaralója közelében, és jó barátja volt a “bordélyház” tulajdonosának nem volt elég meggyőző érv. A „tulajnak” több száz ismerőse lehet, nem lehet mindnél házkutatást elrendelni… Ivan Zamircsuk csehországi letartóztatása erre még felvillantott némi reményt, de az ukrán embercsempészt letartóztatása harmadnapján holtan találták a zárkájában. A hivatalos álláspont szerint öngyilkos lett.
A belügyminiszter első reakciója a három „gyilkosság” hihetetlenül gyors megoldásával kapcsolatban, közvetlenül udvarhelyi látogatása előtt, miközben azelőtt helyben topogott a nyomozás, a gyanakvás volt. Hétfői látogatása alkalmával, már a sikeres rajtaütés ismeretében, első dolga volt Esztojka rendőrparancsnok irodájában egy négyszemközti beszélgetésen érdeklődni a siker részleteiről. Az udvarhelyi sorozatgyilkosság már az országos sajtónak is vezéroldalaira került, s a sajtótájékoztatón igencsak témában kellett lennie. A „hogyan sikerült” jogos kérdésre meglepő választ kapott Esztojka rendőrezredestől.
– Habár a nyomozásban Csíky Béla főhadnagy vállalt oroszlánrészt, aki az utóbbi három hétben a hétvégéket is beleértve a családjával is alig találkozott, kiemelném az udvarhelyi rendőrség osztályainak együttműködését, az ukrán rendőrséggel való sikeres kapcsolatainkat, de a siker kulcsa a lakosság sikeres bevonása a nyomozásba. Külön hangsúlyoznám a fiatalság szerepét. A gimnáziumi, de főleg az általános iskolai diákokat rendkívül érzékenyen érintette a szülők és tanárok jogos aggodalma a sorozatgyilkosságnak hitt esetek miatt, emiatt készségesen segítettek. Például a gyilkosságnak hitt második eset megoldására egy nyolcadikos diáklány, a harmadik áldozat talált cáfolhatatlan bizonyítékot, szinte az élete árán. Hál’istennek életét sikerült megmenteni. Szerencsére épp egy sürgősségen dolgozó orvos Dr. Árvay Botond talált rá, és sikeresen újra élesztette. A helyzet iróniája, hogy pontosan az első gyanúsított, kinél már-már házkutatást rendeltünk el, járult hozzá az igazi bűnösök leleplezéséhez.
– Kérem minden civil nevét, elsősorban a diákokét, akik hozzájárultak e nyomozás sikeréhez, és ennek az ellenzéki bűnbandának a lebuktatásához. Rohadt bűnözőkből áll az egész pártjuk, a vezetőséggel az élen! Valamennyi civil segítőt miniszteri köszönetben akarom részesíteni, és ezt a sajtótájékoztatón be is akarom jelenteni!
– Kovács András nyugalmazott erdész, Dr. Árvay Botond orvos és Balogh Károly, az RMDSZ-képviselő fia, ők meg is érdemlik. Az utóbbinak már átadtuk az írásbeli bocsánatkérésünket a gyanúsítgatásért, elfogadta. Ők három felnőtt civil. A diákok nevét nem hoznám nyilvánosságra, nehogy a maffia bosszújának célpontjaivá váljanak. Inkább majd személyesen tolmácsolom nekik a miniszter úr elismerését.
– Igaza van. A főhadnagy úr kapitánnyá való előléptetését bejelentem a sajtótájékoztatón. Természetesen a miniszteri dicsérő oklevél Önnek is kijár, hiszen az Ön kezében alakult ki az udvarhelyi rendőrség osztályai közti példás együttműködés, amitől máshol is példát vehetnek!
A belügyminiszter nem sokáig ülhetett a székében. Jött a kormányváltás. A kormány bukásához a belügyminiszer személye körül már régebben kirobbant korrupció-gyanús ügyek is hozzájárultak. Egy héttel a kormány bukása után az egykori belügyminisztert az országos antikorrupciós osztály (DNA) kihallgatásra rendelte be.
Az új belügyminiszternek, az egykori ellenzék, vagyis az új kormánypárt tagjának egyik első útja Udvarhelyre vezetett. Rengeteg hiányosságra derült fény látogatása alkalmával, sokan kaptak pénzbírságot, a legnagyobbat Csíky kapitány. Azonnali hatállyal menesztette Esztojka János ezredest, és új rendőrparancsnokot nevezett ki. Ovidiu Pop rendőrezredes egy MM-23-POP rendszámú fekete BMW X5-ön érkezett, hogy elfoglalja új munkahelyét. Az új belügyminisztert látogatása végén tartott sajtótájékoztató igencsak kihozta sodrából, melynek árát a szolgálati kocsijának a sofőrje itta meg. Pedig ő nem tehetett a Hargita megyei utak minőségéről, se arról, hogy e szolgálati autó nem rendelkezik egy Range Rover Sport 3.0 rugózásával.
Legutóbbi módosítás: 2023.06.15. @ 11:56 :: Bereczki Gizella - Libra