Halász Enikő : Semmit nem tudunk

Mi semmit nem tudunk megoldani erővel,
a fontos dolgok lágyak és csendesek
megdobhatlak szóval vagy kővel,
de az még nem nyitja fel a szemedet.

Vakság mi üldöz az élet útján,
téged, vagy engem, még nem tudom,
de lehet egyikünk sem lát már,
se kifelé, se befelé és úgy gondolom,
menetelhetek míg talpam csontjaira mállik,
míg elmémben helyet kap a rend,
és körülöttem a halott táj virágossá válik,
szívemből kizuhan a csend
és akkor az út szélén majd új virágok nyílnak,
a fák árnyai újra hűsen fekszenek,
már nem lesz tűz mi pernyéimre éget,
bennem is, csak halk béke lesz
és a békében majd ott talállak téged,
csak ülsz ott, a lelkem legmélyén,
miként most is részem vagy az egészben,
nincs én, nincs te, egyek vagyunk lélekként, a létünk mezsgyéjén.

Legutóbbi módosítás: 2022.05.17. @ 09:40 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 76 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.