Szereted, mert
tudod, ha részeidre hullanál, ő lenne,
aki összeszedne, s fel nem állna addig,
míg biztos nem lenne benne, hogy újra
épre forrottál a sejtjeidbe.
Szereted, mert
erősnek látod, és csak te veszed észre,
ha olykor mégis gyenge – kiválasztottá
lettél Isten által erre a szerepre.
Szereted, mert
kérés nélkül takargat be figyelmével
téged, és párja nincsen gondosságban
az ő szeretetének.
Szereted, mert
olyan játékra csalogat, amiben szívesen
veszítesz érte, sőt, te incselkedsz néha
már a játéka elébe.
Szereted, mert
sem izzadságot, sem könnyet nem
szégyellsz előtte, és örömöd, ha
vidámságot csókolsz ki belőle.
Szereted, mert
dühében, ha zárni is kell hallásod pár
bántó szó elől, végül bocsánatától
nyugszik meg a lelked – pirul, és aztán
mosolyával áldozni jár tekintetedhez.
Szereted, mert
bolondozása bolonddá nem tesz
– gyermekkori huncutságát idézi
egy kiscsoportban odaígért ovis
szerelemnek.
Szereted, mert
ha csak álmaidból ismerhetnéd, legalább
háromnegyedét aludnád át a napnak, és
bármikor nemet mondanál a testet szét-
feszítő földi vágyaidnak.
Szereted, mert
a szakadéknál ő a vigasz ága, és
jól tudod, hogy végtére is együtt
szeretnétek a zuhanásba.
