Azon októberi délután,
mikor te elmentél,
megértettem
nincs halál,
tested Jézusé volt
a keresztfán,
tüdődet
láthatatlan lándzsával
átdöfte a rák,
legyőzettél,
elárultattál,
szád szélén
keskeny csíkban
távozott a vér,
tüdőd zihált,
még fel-felhörgött
benned a lélek,
tudatod kapaszkodott
nem engedte el a létét,
élni akart még,
számára kevés volt
a leélt 49 év,
elméd,
még lapozgatott
kovácsolt terveket,
de az Úr szólított:
Fiam gyere,
Időd elérkezett.
És én azóta gyűlölöm
az októberi vasárnap délutánt,
bár már tudom,
nincs halál,
mert
csak bebábozódott lényünk
születik újra,
a lélek útra kél,
és lepkévé válik
Isten szent egén.
