(1)
Hajnal. Aztán hirtelen már reggel
hat. Résnyire nyílik a szem, kint
eső szakad. Sietve nézem, milyen
időt jósoltak mára, közben persze
hallgatom, hogyan potyog az apró
szemű jég a félfém kutyatálba.
(2)
Felfedezem; a szúnyoghálón
lassan tésztaszűrő nagyságúak
a lyukak, örömmel préselődnek
rajta át a krumplibogarak. Csak
a kisebbek persze, a nagyobbak
számára szükségeltetik még pár
igazán csattanós vihar, amitől a
kutyám körme mélyen belemar.
(3)
Azt hiszem, hogy ezek a korai
elmélkedések felülírni képesek
az időt, hiszen be sem fejeztem
még a mondatot, már bolondos
sugarak cirógatják a szomszéd
háztetőt.
