Győri Nagy Attila : Most már végleg

Porhüvelyed elhagyva
a kapocsban megjelent a hiány.
Egy tágas űr kiáltott
némán a végtelenbe.
Kimondatlan szavak,
lassú könnyek,
fájdalom.

Érzéseim tanították elmém,
nyitották fel lezárt szemem.
Léted elevenebb,
támaszod erősebb lett.
Kizöldült ágak,
szilárd talaj,
remény.

Már nem kiáltom neved
világomba útitársnak.
Csak óvom, mi már a
részem, hozzám tartozó.
Megtaláltalak újra,
most már végleg,
legbelül.

Tudás talán vagy hit,
érdektelen válaszok.
Kinek köszönjem,
ki az, ki megáldott?
Szívem boldog,
nincs más
szempont.

Test nélküli jelenlétben
van, mi erősebb.
Megtartásához már
nem kezek kellenek.
Már tudom,
mennyivel
erősebb.

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Győri Nagy Attila 40 Írás
Győri Nagy Attilának hívnak és bár szívesen bemutatkoznék, de a tükröm még nem felel. Táncoltam már a patással és voltak őszinte imáim. Miután szembeköptem a sötétség urát és remegve becsaptam a pokol kapuját, az utamat egyirányosítottam. Most növesztem a szárnyaimat, hiszen hosszú még az út. Ha gondolod, jöjj velem! Légy hűséges társam vagy csalfa kurvám, kábító heroinom vagy éltető mannám, csak tanítsuk egymást... az életre. önálló köteteim: -Angyalpalánta (versek-2017) -Csak szavak (novellák-2017) -Kisfickó és a mocsárciprus (mese-2019)