Halász Enikő : Létünk margójára

Belefeküdtél a szívembe,
kitágítva időt s teret,
mellkasomon érzem simító lélegzeted.
Kezed bársonypuhán siklik combomon,
hagyom,
a tűz bennem szikrát vett,
kicsattan égő arcomon,
tüdőm zihál, elmélyül bennem a csend,
s valahol tudom, ez a galaktikus rend.
Csillagból jövünk,
és ez az a pillanat,
mikor biztosan tudom,
otthon vagyok,
és Te bennem otthon vagy.

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 5 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.