Fitó Ica : Fáj-vers

 

 

Fáj-utakon gyakran ösvényt vágok,

szél süvítés hóesés között,

dércsipkékből gyűjtöttem virágot,

fagyott-könnycsepp masnival kötött

 

Fáj-utaknak állomása hantod,

égi csended burka rám terül,

elsiratom mély titokba’ tartott

hiányod, mit vonszolok belül.

 

Jégpáncél ölelte fáj-virágok,

gyászszalagokat cibál a szél,

magányosan, kifosztottan állok,

hallgatom, mit fagyott rög mesél.

 

Könnycsepp gördül dermedt

rózsaszálra,fáj-szorítás enged,

csendesül…fejfán vacog

mécses láng magánya,

kék égen fehér galamb repül.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom