Bonifert Ádám : Tévedtél

Nyomtatás

Látod,

kísért sok áldás s annyi átok,

de mindig hitted,

hogy sorsodat jó útra vitted,

hullámokon,

sodródtál dacos konokon,

felégetett

láva és hamu, s a képzelet

áltatott,

és félrecsúszott járatok

útveszt?iben

bolyongtál hittel, és hittelen,

több volt a nem, kevesebb igen,

nem tudtad gyakran, hogy miért,

nem imádkoztál egy szebb hitért,

mint az, aki egyszer már kitért –

tévedtél.

Tévedtél,

mennyi mindent elégettél,

s látod, világod

majd lopva és elkopva

véget ér,

forgószél

örvényében utadat járod,

s kiröpít

egy er?, hogy a világot

úgy fogd fel, ahogy örökít,

a létet is, amely örök itt,

s egyszer majd a halál fölöttit

megérve

és megértve

köszönsz a lejátszott életért –

s bár az utad itt-ott félre tért,

s több tévedés már bele sem fért –

kell, hogy legyen, aki majd megért,

miért tévedtél.