Észre se vesszük köröskörül micsoda kifeszített csapdát állított a Lét: összetett, zsibongva forgó, alattomos kerekei egyre csak forognak. Gyanútlan szükséges megnyerni minden hasznosítható támogatást, ezért macska-egér szánalmas konfliktusainkat naponta újrakezdjük s gyanútlan zsákmány-tetemek mellett körözzünk akár a koncokra leső keselyűk.
Bevehetetlennek gondolt emberi méltóság törvényeit is újból kellene tanulnunk; hosszanti pillanatok erkölcs-tanúságait jótékonyan felfűzni a méltatlanul feledékeny idők céltudatos keresztmetszetére. Régi morális szokásaink újra termelése és elosztása mindig folyamatosságunk részét képezi. Drabális hímek s exibicionistaságban szenvedő, szánalom-szépségek közt már egyre kevésbé találhatni meg a két lábbal a földön járó normalitás eszmeiségét.
Pánik-anyajegyek rég kiütéseket okoztak testeteken: zsákmányszerzésért mindig is idegen kezek matattak. Nyugalmas különbéke-magzatokból rögtön kilakoltat a bizonytalanság. Kérgesen mohó luxus iránti képzeleteteket rég megfertőzte a tudat-sejtés, hogy megtakarítások nélkül egyre kevesebbszer lehet csupán boldogulni. – Kiépített labirintusokban muszáj lenne úrrá lenni tudatalatti kételkedéseiteken. Kalandoroknak, rafinált spekulátoroknak sosem szabadna hinnetek!
Lassan, fokozatosan hullnak majd ki udvarias etikett kommunikációk, gyöngéd társalgási szokásformák; a nyers erőszak hiéna-fogaival máris hódításba kezd. A nagy körforgásba hasznosulóként kellene beépülni; az agy zsongón rejtett zugaiba ezernél is több kiáltás echózik: ,,mindennap muszáj felkelni s törekedni értékeink védelmére!” – Önmagatok tengelye körül hasznosulón így forogtok!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.03. @ 09:04 :: Tasev Norbert