Végleges csöndre nem számíthatsz. Átmeneti, kifeszített, kis Halál-menedék. A gyűlölt önző, felgyülemlett rögeit nem lehet hová elrejteni. Új végtagokat növeszt lelked bugyraiból a félsz s beléd fojtja rögvest készülő kiáltásod. A Sors harangzúgása előbb halló füleidben, majd agyad mikro-szövetein át feltör s a jól elkülöníthető hangok kakofóniájába téved; mintha egy szándékos zsákutcába kerültél volna.
Csupán csak egyetlen menekülés lehetséges: ha önmagad elől is minél inkább elszöksz, elrejtőzöl. Önkéntes száműzetésed így lehet befejezett s teljes. Szégyenkezel eleget, gyötrőd tenmagad, mert a teremthető kreatív kalandokból szándékosan eltervezetten kimaradtál. Tehetetlenséged tartósan lüktető dobbanó motorja mellkasodban, mint lelkes-hasznos időzítő egyre visszaszámlál. Teremtésekben megszámlált másodperceit szorgalmas idődnek is számolod illik méltón s szorgalmasan.
Konok bizonyossággal eltűrőd a kultúra-mohóság cseppjeit. Szétmállik fogadkozásaid kézfogó ígérete, ha teendőid haladékait mindig átszabod. – Szomorú szemekben csillagok járásaként száműzetett könnyeid vallanak helyetted is. Lelkedbe kötelesség vésett hullámzó akarat önthet naponta megújulni kész lélekerőt. – Csupán egész életeden átvonuló átkelésed egyedüli bizonyos.
Kilakoltatva önmagadból benned lüktet a ,,mire is számíthatok?” – alapkérdése. Köröskörül zakatoló, üres csönded vonyít benned. Finom mozdulatok szirmaiba burkoltan könnyedén lépre csalhatnak téged is, mint akárki mást meghazudtolt, hamis vágyai a Létnek. Süllyedő, minimális önzésed holnapok felújítható, megszeghető kompromisszumait veszi szemügyre; idegen hangok csábítása oly eleven. A Világ-szagú emberforgatagban figyelni lehet miként osztódik s marad életben az új generációs flegmaság, cinikusan gyilkos öntudat!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.03. @ 09:02 :: Tasev Norbert