Urbán-Szabó Béla : Hitvallás a szerelemért

Minden a véletlen műve volt, de amikor azon a délelőttön fölhívtalak, tudtam, hogy elrendeltetett.
Hallottam a hangod, és ennyi elég volt.
Akkortól nem felejtelek.
Mindig velem voltál, mikor ébren voltam, mikor álmodok.
Leginkább, mikor tudattalan vagyok.
Nemhiába születtem, ezért születtem.
Körülötted forog minden.
Távolodok, közelítek, de mindig te vagy a középpontban, ébren is álmodlak, veled szédülök.
Érzéseimbe bezárva most hallgatok, megfogadtam, nem szólok, szerelmes szavakat nem mormolok.
Még ha néma is vagyok, mindenki tudja, szerelmes szerelmed vagyok.
Örök szerelmed, amíg van bennem lélegzet.
És nem számít, hányszor születsz, hányszor születek.

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Urbán-Szabó Béla 57 Írás
Egy Tisza menti kisvárosban, Martfűn élek. Nagyon régen írok már, közel harminc kötetben jelentek meg írásaim, ezek közül három önálló kötet. Több netes oldalra is írok, önálló oldalam: www.bansza.blogspot.com Örülök, ha a 7toronyba is írhatok.