Krizantémok és gyertyák fanyar illata
vegyül a leszálló, sűrű köddel.
Az éj ezernyi szemgödrében
a mécsesek vöröslő lángja
pislog túlvilági fénnyel.
Zarándokolunk halottainkhoz
siratjuk elárvult magunk,
miközben az év többi napjára
a felejtés ködfátyla hull.
Virággal borítjuk a sírokat
míg ránk emlékezni sem fognak,
már sírunk sem lesz
porainkat széthordják a szelek.
S a morbid ünneppé degradált
Halottak Napján
csak kivájt szemű töklámpás
Hallowen-es maszkjában lobbannak
kísérteties fénnyel a gyertyák.
