B. Mester Éva : ahol élek

Nyomtatás

díszcserje bokrok összeborulva

vigyázzák minden léptemet

életre hívott  kerti virágok

felém fordítják kelyhüket

megzabolázott tavaszi zápor

szívritmusomhoz szelídül

őrbódéimban fenyőfák állnak

sohasem vagyok egyedül

nagy ívű dallam él a szívemben

felemel repít simogat

emlékek vággyal kergetőzve

fülembe súgják csókjukat

óvatos léptek végtelen csendben

buborékokból vízesés

fehéren zúdul földig a függöny

sustorgó kéjes lebegés

udvarom felett karnyújtásnyira

arannyal hímzett sátorom

éj sötétjében csillaggá válok

földi létemet álmodom