Még józan eszem,
még látom az erdőt, a
fák állva örülnek,
még aranyvillámok villognak
az égen, még reggel van csupán.
De oly fényes a nap, és
smaragdzöld a kert,
és oly borzongató
a szellő , hogy lelkem
beleremeg emlékeidbe .
Kezed simítása bőröm rezegteti,
távoli hangod életre kel a légben.
Sóhajtásod libegteti a nyír levelét.
Bárhová nézek, itt vagy.
Ölelsz engem átérve derekam,
apró kis csókok arcomon,
nyakamon, testem zugaiban.
Te vagy az ébredés, a szellő ,
a sóhaj, a mennyei hang .
Végigcikázik testemen az öröm ,
és a valóságba vágylak.
Ó, jössz-e még hajnali reményben,
hogy átölelj , megérints,
és megsimítsalak?
Ö jössz-e még el nem múló,
vénülő szerelemmel?
Ajtóm kitárva, lassan
nyílik és lassan csukódik,
de téged vár
hajnalban és
naplemente előtt.
Várlak.
Naplóba javasolt -NHI
Legutóbbi módosítás: 2019.10.15. @ 13:36 :: Adminguru