A Kéz, tulajdonképpen önálló életet él.
Tudatában van annak, hogy ő egy nagyon szép kéz. Milyen is lehetne más? Szép, és kész.
Már ott fent a vállánál is… már arra is büszke. Szép, formás, izmos férfikar.
Nem, nem szteroidoktól, a sok erőkifejtéstől, attól erősödött meg. Tudja, ha kellene, elbírná a világ összes terhét, egyedül. De erre nem volt még szükség.
Viszont ölelni…, azt igen! Azt nagyon lehet egy ilyen karral… Szorosan, szerelemmel telve. Folytatódik, egy arányos, gömbölyded, dávidi izmokkal díszített alkarral is. Büszke magára. Tudja, nagyon kellemes őt megérinteni, hiszen puha – férfiaknál ritka – selymes bőr borítja. Csodálatos érzésekkel fut rajta végig a simogató kéz.
És továbbhalad…, továbbhalad egy gyönyörű, formás férfitenyérre. A kéz tudja, tenyere s az ujjai a legszebbek.
A legerősebb, és a leggyengédebb mozdulatokra képes.
Ha kell kézen fogva bárkit átsegít az akadályon…, de elkíséri a gyönyörök legcsodálatosabb kertjébe is. S megmutatja a mennyek világát. Simogat, becéz, s eljutva rejtett völgyekbe, a szerelem patakját fakasztja meg.
De mintha bizonyítania kellene mindig, mindenkinek… S mi lesz, ha egyszer elfogy mindenki?
Hm. ez lehetetlen. Hiszen ő egy gyönyörű kéz!
Aki önálló életet él.
09.02.18.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.18. @ 16:53 :: Pulai Éva
