KEZDŐDIK A VALÓSÁG
Ami azt illeti, az emberek mióta világ a világ, egyik fő tevékenységüknek a párosodást tartják. Ma már ugyan a magányt elnevezték igazán aranyosan „szingli létnek” – mert így sokkal elegánsabb. Jóval elegánsabb, mint mondani, hogy nem találtam még olyat, akinek a böfögését és az ölelését ugyanúgy el tudom fogadni, mint azt, hogy nem vagyok képes egy normális párkapcsolatra.
Normális?
Mit nevezünk normálisnak? Azt, amit megörököltünk elődeinktől. Mármint, hogy anyu és apu valamikor a huszas éveik elején vagy végén megismerkedtek, aztán jött a házasság, a menyasszonytáncból vagy telt a kezdő lépésekre, vagy nem. Felmentés lehet, hogy többen már nem templomban esküdtek, így a „holtodiglan, holtomiglan” más értelmet nyert. Az 1980-as években például a „csak legyen végre asszonyneve” volt a vezető elv, és még ki is mondták: „nem baj, ha nem megy, legfeljebb elválnak.”
Na ezen gondolatok változatai alakították úgy a kapcsolatokat, hogy divat lett szinglinek lenni. Az már csak hab a tortán, hogy egy-egy nőnemű lény jobb fizetéssel bírt, mint a párja – mert volt (van) olyan időszak, hogy a szakmunkát inkább nem fizették meg, mint hogy családgyarapításra lehetett volna használni. Valami titokzatos oknál fogva a férfiak egy jelentős részében még mindig él a családfenntartó „álom”, emancipáció ide, emancipáció oda.
Mindenesetre akik azt mondják, hogy a nők mindenre képesek, amire a férfiak, azokkal én nem kívánok vitába szállni, de továbbra sem fogok állva pisilni. Egyébként miért nekünk kellene egyenrangúságig nőni? Ők a vesekövön kívül tudnak szülni? Nem.
Na ugye, akkor mit is jelent az emancipáció?
Mindenesetre lehet tagadni vagy elismerni, de minden kisleány vágyik arra, hogy életében legalább egyszer királylány legyen. Karatés vagy filozófus, csontos vagy telt – egyszer. Erre a régi szokások szerint az esküvőt tartották a legalkalmasabb rendezvénynek. Apa lehetett a király, a vőlegény a királyfi… és így tovább. Persze, ha ezt végiggondoljuk, rögtön megértjük, hogy az esküvőn miért ellenségeskednek az örömanyák. (Melyik királyság a nagyobb, melyik birodalom az értékesebb?)
Ha túllépünk az esküvő történelmi szerepén – amellyel egyébként országokat egyesítettek –, akár ki is mehetne a divatból… No nem az esküvő, csupán a házasság. Megesik, hogy két embernél ez a hosszú távú szerződés jól működik, talán még a testi vonzódás is jelen van egy pár évig, de aztán jönnek a marketing-időszak végén a valós emberi tulajdonságok. Ez általában két év. Jó esetben addigra egy gyermek már megszületett… hacsak nem ikrek lesznek.
A kapcsolat marketingje véget ér. Kezdődik a valóság.
