Írtam éjjel néhány rímet.
Szép nőit és kackiás hímet.
Ahogy a rímeket számolom,
elálmosodtam az ágyamon.
És álmodom négy szép rímet,
két szép nőiest és két hímet.
Így hát párosak lettek a rímek,
a nőiesek is, no, meg a hímek.
Hogy hívnak titeket, rímek?
– Ragrím! – Vágják rá a hímek.
Hát titeket, kik nem hímek?
– Ragellának – felelik a női rímek.
Álmodtam hát pár szép rímet:
Ragellákat és sok Ragrím hímet,
még azóta is őket számolom,
keresztbe s kasul az ágyamon.
