A Tejúton láttalak Apa,
csillagokat gyűjtöttél
kicsiket és nagyokat,
fényeseket, csillogókat,
talán éppen az égi nagy karácsonyfára,
intettél
és csak nevettél a szívemből kimentett hahotával,
hangod,
mint egy üstökös szállt a csillagfényes éj felett:
,,Encsikém,
tessék, hullócsillag! Most te is kívánhatsz!”
és dobtál egyet.
A legfényesebbet,
felfénylőn átívelte az éjszakákat,
nyomában tűzvirágok nyíltak,
az angyalok táncra perdültek,
és megszólaltak az égi harsonák,
mert Isten fia vakító fényességben érkezett.
Rám nézett, lehajolt hozzám,
feje körül fényglória lebegett,
tenyerébe vont,
és lassan a szívéhez emelt.
Körülöttem szeretetpor hullt,
talpam alatt új világok teremtek,
megváltattam.
És lelkem rejtett zeg-zugában megszületett a Mennyország.