1231. március 7-én éjszaka, az einsteini kolostorban két szerzetes felkeltette Albert barátot, és cellájából a káptalanterembe kísérték. Ott az apát felolvasta nekik a pápai küldött által megerősített ítéletet.
Sem a pápai küldött neve, sem a döntés indoklása nem maradt ránk. Sőt, még sokáig azt sem tudhattuk, hogy valójában miért is ítélték el. Hétszázvalahány évvel később a kolostor felújítását végző munkások, az egyik cella falában – amely a hagyomány szerint Albert baráté lehetett – egy kimozdult kő mögött üreget találtak, és abban egy pergamenlap töredezett darabjait.
A még olvasható néhány szóból arra a következtetésre jutottak, Péter apostol második levelének és a Kilencvenedik zsoltár néhány sora állhatott rajta. A pergamen felületét vizsgálva már akkor rájöttek, hogy egy palimpszesz lehetett, de az eredetileg ráírt szövegre utaló nyomot nem találtak. A lapot Bécsbe küldték restaurálásra, ahonnan – vélhetőleg a világháború alatt – a Vatikán archívumába került.
Nyolcvan év multán egy kutatónak a legmodernebb tudományos eljárások segítségével sikerült rekonstruálni mindkét ráírt szöveget. Eredetileg Szent Ágoston Vallomások című művének az időről írt részét tartalmazta: „Hogy mi az idő? Ha nem kérdezik, tudom. Ha kérdezik, nem tudom…”
Azt azonban gondosan kivakargatták és helyére kerültek a Péter apostol leveléből, és a Kilencvenedik zsoltárból vett idézetek: „Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap”, „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel”.
A további nehezen értelmezhető sorok, nem bibliai idézetek voltak. Szerzője a mellett kardoskodott, hogy mivel az égben sokkal gyorsabban telik az idő, mint a földön, akkor a föld alatt, a pokolban, a Sátán birodalmában még annál is lassabban kell, hogy teljen. Végkövetkeztetésként: a Sátántól nincs is okunk félni.
Einsteinburg város évkönyvéből kiderül, hogy 1231. március 10-én, egy Einsteni Albertnek nevezett szerzetest eretnekség miatt nyilvánosan megégettek.
