Kék kehely izzik a zöldselyem ágyon,
Ő telet eltemet langymeleg szóra,
Gyöngyszemek intenek illatos álmot,
És neked nyílik a pünkösdi rózsa.
Pünkösdöt ünnepel dallamos ének,
Hajnali füttytele víg riadóra,
S éhesen ébred az ég-fia néped,
Nimfa vagy földanya, isteni Flóra.
Lelkeden zengi a dal, sosem fárad,
Himnusza lenni a szépnek, a jónak,
El nem süllyedhet a hitteli csónak,
A kék lángnelvek tüzétől mi fájhat,
Ha érzed, röppen a lélek, a szózat,
És belőled, amit kaptál, kiárad?
