Halász Enikő : Gondolatok

 

Én úgy bánom, a leszáradó ágat,
a gyümölcs nélkül maradt termő büszke fákat,
a föld öléből kiforduló gyökértelen törzset,
mert rajta, zöld levél,
már soha nem nőhet.
Én úgy sajnálom a délre szálló fecskét,
ki, itt hagyja múltját és jelenét,
átrepül a messzi óceánon,
és otthontalanná válik, ott,
a távoli világon.
Én úgy irigylem a szélbe szállt imákat,
melyek meghallgatásra soha nem találtak,
apró kőként koppantak a porban,
és mégis felfénylettek,
a legmélyebb nyomorban,
álmot szórtak szerte szét az éjbe,
reményt ültettek az emberek szívébe.

Legutóbbi módosítás: 2023.06.06. @ 18:39 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 99 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.