Halász Enikő : Csendesen

Egy esti séta Sopronban.

 

Felnyitja szemét az első csillag,
a fény lassan aludni tér,
pár tücsök ciripel és az éjszakában,
lapítva kúszik a mélysötét.
Csend van, kushadva alszik a város,
zárt ablakokkal figyel a ház,
sűrűn pislog az utcai lámpa,
egy bogárraj röptében hullik alá.
Fényben táncol az éjjeli lepke,
megdelejezve ring kecsesen,
kimerült táncából szárnyverdesve,
öleli magába a végtelen.
Magányos lélek lépked az úton,
cipője koppan az utcakövön,
szemét dörgölve ébred a visszhang
a ház faláról visszaköszön.
Megrebben a gyáva árnyék
keringve körbe-körbe jár,
talp alá bújik a fényre érve,
mikor rámordul a fénysugár.
Magányos lélek lépdel az úton,
csak árnyéka követi hűségesen,
ráhajlik a gesztenye ága,
arcára csókot lehel,
csendesen.

Legutóbbi módosítás: 2023.04.28. @ 20:37 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Halász Enikő 109 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.