Halász Enikő : Várod

 

Szemedről a ködfátyol lehull,
szívedből kizuhan a csend,
elméd rendet bont,
benne száz gondolat reng,
körmöd tenyeredbe mar,
ökölbe szorul a kezed,
szemhéjad mint lágy lepel,
zuhan,
egyre lejjebb,
míg nyomtalanul nyel el,
minden álmot.

Új hajnal jön valahol,
távolról,
várod,
fénye még nincs,
még tombol az éjsötét,
de te nyugodt vagy,
pontosan látod,
a fény születés előtt
a legnagyobb a sötétség,
így csendben ülsz,
lelked tenyeredben,
nem vágysz már semmit,
csak a fájdalmatlan elmúlást…
Várod,
hogy Isten ha eljön,
a végtelenbe
átölelve vigyen át.

Legutóbbi módosítás: 2021.12.25. @ 13:29 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 64 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.