Serfőző Attila : Kék rapszódia

 

 

Mint forró aszfalton fáradt esőcsepp,

nyom nélkül, folyton  követtelek,

ahol nem létezik tér és az idő,

egymásból alkottunk képeket.

A Hold súlya alatt fáztam veled,

majd rugaszkodtunk egymásnak,

(…)

van, hogy mindentől féltelek,

és rácsok mögé zárnálak.

­*

A idő változik, de mi nem (!)

hisz’ nincs mire emlékezni;

ha nem történt veled semmi sem,

nincs  kupolád, sem romjaid,

ha nincs varázshegyed, nincs hit,

csupán néhány  hozzád írt idézet,

az emléktelenség szétszakít!

Jelenbe zökkentem általad,

a pillanat magába ölel,

bennem ismerted meg önmagad,

álmodra, álmom felel.

Legutóbbi módosítás: 2021.09.05. @ 17:55 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 531 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.