Halász Enikő : Szírmok

Hervadt magnóliák hevernek az úton,
szirmuk törött, lágy és hófehér,
minden álmuk a szürke porba hullott,
szívükből, eltűnt a remény.
Én itt ülök még várlak,
a napfény már rőt vörösen süt le reám
és a magnólia szirmok,
csak peregnek, peregnek tétován.
Nézz rám kedvesem, láss,
itt vagyok, siess kérlek, már az éj közeleg,
köröttem a virágzó magnólia ágak,
simítják, simítják bőrömet.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.31. @ 19:54 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 49 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.