Fejem öledbe hajtom
simító két tenyeredbe fektettem arcomat,
szívem elcsendesedve dobban
már megvívtam minden harcomat,
lelkemben béke lakik
és bár már nincsenek benne álmok,
valahol a mélyben
az illatod megtalálom,
részemmé lett,
talán soha nem is volt ez másképp, szemedbe nézek,
benne van a másik világ még,
látlak benne téged
és az árnyakat,
tűnő félben vannak,
egyre halványabbak,
nézlek,
csendben összeolvadok veled,
arcomat magába öleli
a két tenyered.
