A megtett út biztos,
vajon hol döntenek hossza felől,
te maradsz hátul én leszek legelöl (!?)
Csöndet szippant a dallam,
hatvan sóhajtásra készül,
egymásba simul a volt
és maradsz te
legbelül.
Ha múlik, hadd múljon,
a gitárhúr is fárad a bundokon,
voltam, vagyok, leszek,
párnám alá gyűjtöm az emlékeket,
mind halványra zománcozott,
mint a kéket festő ég,
havonta vissza-visszabontom,
s így nem veszti színét.
Egy hete pergetem az éveket előre,
majd hátra,
s rájöttem, a színemnek
van fonákja.
Hallom, amint a csönd rám kacag,
látom, ahogy lelkekbe szúr
a horizonton delelő Nap.
A falánkság tüzét is érzem bőrömön,
ám, ha okos szavaddal állod el utam,
megköszönöm.
Lehet,
csak égre mázolt komédia ez itt,
tiporjuk a színpadot,
megeshet,
a rendező és a színész is én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2020.07.18. @ 14:57 :: Bereczki Gizella - Libra
