A törzs vagyok, mely égig növeszti az ágat,
a gyökerekből jövő folytatás,
az áramlás vagyok, a földi világban, egyetlen,
melyhez nem terem hasonmás,
az erő vagyok, mely viszi a vágyat
a levélig,
hogy élni érdemes,
létra vagyok gyökér és ág közt,
tudás, hogy örök a lélegzet,
a mulandóság,
tavaszban, nyárban,
őszben és télben,
kit irigyelnek az éjben felfénylő csillagok,
mert tudják,
hogy egyszer majd mire visszatérnek,
én eltűnök
és ki tudja majd, hogy hol vagyok…
