A lenyugvó nap fénye olcsó festékként kenődik szét a félegyházi házfalakon, mikor az Ótemplom órája ütni kezd. Komótosan, vagy inkább ráérősen, ahogyan csak a toronyórák képesek ütni. Előbb négyet, aztán még hozzátesz nyolcat. Amikor az utolsó ütés hangja is szertefoszlik a házak fölött, komoly, mély zúgással megkondul a rangidős harang. Ütemesen lódul előre-hátra a sokmázsás érctömeg, közben nagyokat nyög, csikordul, sóhajt, szenved, mint egy megkeseredett vénember. Külsején vastagra hízott a zöld patina, fiatalságát magukkal ragadták a könyörtelen századok.
A Jókai utca sarkánál kerékpárjába kapaszkodó alak lép bele a különös fénybe. Szemüvege bal fülén lóg, szabadon maradt szára szája magasságában verdesi az arcát. Tétován lépked. Néha megtántorodik, olyankor biciklije kormánya méteres csíkot karmol a házfalra.
Termetes asszonyság lép ki az egyik üzletből.
— Jó estét, tanár úr. Hazafelé?
— Mi köze hozzá? — mordul rá a biciklis. — A maga dolgával törődjön, ne a máséval. Értjük egymást?
— Jól van, no, nehogy megegyen már! — fakad ki sértődötten a nő. — Úgy látom, megint sikerült felöntenie a garatra. Örül majd szegény Erzsike, ha megint így állít haza…
— Az legyen az ő baja, meg az enyém. Nem tartozik másra — motyogja a férfi anélkül, hogy megállna.
Csak megy, vonszolja magát kitartó elszántsággal. Az utca végén jobbra kanyarodik. Egy ideig a keskeny járdán próbál egyensúlyozni, végül feladja, lebotorkál az úttestre, s alig hallhatóan dudorászni kezd egy régi Illés-nótát:
„Elmegy a kugli egy este berúgni, mer’ ő az a kugli, ki nincs fából…”
Szemből fekete autó fékez visító gumikkal.
— A részeges anyád! — hajol ki a sofőr a letekert ablakon. — Miért nem esz fel a fene a járdára?
— A te édesanyád, kisapám… A te drága, jó anyukád… — motyogja inkább magának a biciklis és továbbvánszorog.
„Hej, aki dolgozik, az meg is szomjazik… Kugli fejében ez így van jól…”
Igyekszik az út jobb oldalán maradni, egy láthatatlan erő azonban minduntalan balra húzza. Újabb fékcsikorgás, újabb szitok…
— Anyád… A jó, édes anyukád…
„Ott a zsebében a munkabére… És az az úr, akinek van pénze…”
Már túl van az utca felén, amikor csuklani kezd. Megereszt egy cifra káromkodást, a csuklás azonban nem akar szűnni. Lép kettőt-hármat, csuklik egyet, aztán megint kettőt-hármat, és újra csuklik. Az első köz sarkán borostás férfi köszön rá:
— Szevasz, Sanyikám. Látom, jól telt a napod…
— És akkor mi van? Tegyél róla, hogy a tiéd is teljen jól — morogja a kerékpáros. — Inkább azt mondd meg, hány óra?
— Negyed kilenc, Sanyikám. Fiatal még az idő…
— Végre egy jó hír… — emeli intésre kezét a biciklis.
A mozdulattól leesik a szemüvege. Majdnem rálép.
— A jó édesanyád… — hajol le érte. — A jó édesanyád…
Közben elengedi a biciklikormányt. Rögtön utána is kap, de már késő.
— A fene evett volna meg, te, rohadék…
Hirtelen éles, szorító fájdalom hasít a mellkasába, minden elsötétül körülötte, s mintha testéből kiszállna az erő. Kétségbeesetten belemarkol a levegőbe, végül tehetetlenül rázuhan a kerékpárra… Mire a szirénázó mentőkocsi megérkezik, már kisebb tömeg veszi körül.
— Húzódjanak hátrább, emberek, hogy odaférjünk! — igyekeznek utat törni maguknak a mentősök. Egyikük nyakában sztetoszkóp lóg. Leguggol, kigombolja a férfi ingét, néhány pillanatig feszülten figyel, aztán kis zseblámpát vesz elő, és a kerékpáros pupilláiba világít.
— Sajnos már beállt a halál. Legalább öt-hat perce… — egyenesedik fel.
Az élettelen testet elnyeli a cipzáras fekete zsák, s a hordággyal együtt betolják a mentőautóba. Felsivít a sziréna, s mire a villogó fényű jármű az utca végén eltűnik, a tömeg is szétszéled.
Feltámad az esti szél, és a városkörnyéki föld megtölti illatával az udvarokat. Még vöröslik az ég a látóhatár mögé lebukó nap fényétől, amikor ismét ütni kezd az Ótemplom órája. Zengő hangját egy ideig visszaverik a keskeny utca házfalai. Aztán az utolsó hangok is a mélybe hullnak, s a környék nyugalmát már csak egy borja után vágyódó tehén panaszos bőgése töri meg időnként, valahonnan a Csongrádi út felől.
A fának támasztott kerékpárra ráborul az este.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.19. @ 14:20 :: Szász András Csaba
