- Részletek
Vajdics Krisztina verseiben párhuzamos világok nyílnak meg. Kicsit kint, kicsit bent. Életes szerepek, ’távolódások’, közeledések, egymásra találások, mindig vele- soha nélküle tavaszok, egy fokozatosan letisztuló szerelem-világban.A női lélek megfejthetetlen érzéseit, álmait, illatait, koordinátáit tárja fel, több-ismeretlenes egyenleteit próbálja megoldani, betekintve egy olyan világba, „tükrös szobákba”, ahol az érzelmeknek nincs írott szabályuk, törvényük, de mégis a szavak visznek az árral szembe, néha sodrásban, néha pedig csendes, szelíd hullámokra fektetve.Súlya van minden szónak, legyen az gyengéd, simogató, vagy éppen fájó, sajduló. Kitárulkozó, bezáródó. Mint egy virág. Női illatok. Női versek. Mert hiába a magány, a hiány, a sötétség, a szerelem mindent felülír, mint a mesékben, hol nincsenek nappalok és éjszakák, és bármikor helyet cserél az ég a földdel.
Ahogy egy nő látja. Ahogy a Nő érzi…
Szilágyi Hajni
