Utcát lépeget az élet,
házakat hagy el, keddig.
Szerdától más évek.
Házszámtalantól meddig,
ki tudja? Nem vitás,
égre néztél, fordultál,
mellékutca jött, elágazás,
véres körforgalomnál
követtél két szemet:
választott csillagul.
Vártad, szívsötétben
hozzád igazul.
Az emlékek sem hagynak,
lassanként visszalopnak.
Csomóvilágot bogoznak,
s feloldoznak a holtak.
