Csillag Endre : Lore-Ley

Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar;
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.

Sie kämmt es mit goldenem
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodei.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lore-Ley getan.

Az elomló sötétben hűvös ködöl,
És nyugodtan folyik a Rajna,
A hegy orma tündököl,
Fényt az alkony hagyott rajta.

A világnak szép, örök szüze,
Ül fent, s tész csodát;
Villan arany kösöntyűje,
Fésüli arany haját.

Kamme Siklik abban aranyló fésű,
És egy dalt énekel, danáz,
Melynek bűbájos fényű
Dallama, kész varázs.

A hajóst kis lélekvesztőn
Vad fájdalom éri el;
Nem lát zátonyt, mi felé jő
Csak a magasba tud nézni fel.

A hullámok elnyelik, úgy hiszem,
Végül a hajót s evezőst;
És énekével, bús vízen,
Lore-Ley ily tervet szőtt.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 12:59 :: Adminguru
Szerző Csillag Endre 159 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.