Kozák Mari : 2020 első napjára

Legyen az ébredés a legszebb
a pillanat ma is ölelje vállad
múlt bújjon a sarokba
a jövő ragyogó mosolya
arcod ráncait naponta simítsa…

legyen ölelés az első
ujjak kapaszkodjanak össze
s ajkakon a szó – szeretet gyümölcse
takaró a hála – mosoly az étek
akarjuk mindig a szépet…

legyen az asztalon friss kenyér
tejjel teli bögre – falatka vaj
mellé jókedv – sírás földre söpörve
délre meleg étel – kevéske vacsora
s ne maradjon mellőle a csoda…

Legyen szebb az élet
legyen rend és béke
legyen a földön ember
aki ezt mind – megélje.

…ma hazatartanak az angyalok
szárnyukon ülnek az álmok
egy pillanatra megállnak – s a házak felett
elszórják – te hajnalban rátalálhatsz.

Legutóbbi módosítás: 2020.01.03. @ 21:51 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Kozák Mari 117 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.