Halász Enikő : Fodrozódás

Lassú hangkönnyekkel sír fel a hajnal,
halk foszlányok szállnak szelíden,
sötét van,
madár ébred az ágon
és úgy hiszem,
a fénysugarak is alszanak még talán,
eső koppan a konyha ablakán.
Még várok.
Hogy téged vagy mást én sem tudom,
már
köröttem oly pucér a világ,
lombtalan fákat hajlít a szél,
csupasz ágakon csüng az Idő.
Rám vár, vagy rád,
ki tudja hát?
Az elmúlás hűséges szerető.
A végtelenségbe követ,
és mint a fény Isten szent egén,
fodrokat hasít benned,
bennem,
a lélek felszínén.

Legutóbbi módosítás: 2022.12.17. @ 18:15 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 87 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.