Az ágak között
a tavasz közeledik
nesztelen
pattan ki az élet
apró gumó a pőre szívben
meztelen
minden dobbanás
és mint vészharang félre
félre ver
semmi sem marad örökké
egészen
nagy a csend
csak a múlt darabjai hullanak
merészen
pernyévé égve
hulló csillagként
a semmibe.