Halász Enikő : Ébredés

Táncol a fény az ablakon
valóság illatú a reggel,
lassan mozdulok melletted,
kedvesem,
még látom a napot ahogy felkel,
lágyan,
valahol a víz fölött
és a rőt fát az ablakunk előtt,
mi az éjben,
osonva őszbe öltözött.
Most koronáján át,
lebbenve illan a Nap,
te is ébredsz drágám hallom a hangodat
szívemben,
míg a szomszéd ház peremén kúszva
mozdul el minden árnyék, nyomtalanul,
a semmibe.

Valahol mélyen bennakad a lélegzet,
nyakadba szimatolok,
jöjj, várlak,
most az egyetlen valóság mi létezhet
a vágy illatú vállad
mely hozzám ér,
magammal kínállak.
Bőröd selyme,
lágyan, puhán takarja be a testemet,
lelkem táncra kél,
jöjj, mindig úgy várlak,
hajolj közelebb, fogammal ízlelem a szádat
és szemed mélyébe nézek.
Ott látom az égboltról a napot,
csendben meleg fénybe öltözött,
mindent ott hagyva a végtelenben,
titokzatosan,
a szemed tükrébe költözött,
hogy reám ragyoghasson majd akkor is,
ha a tél szele jön.

Legutóbbi módosítás: 2021.10.05. @ 19:45 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 52 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.