Anyámtól anyámig
létből a halálig
menetelek
bölcsőtől ravatalig
mindenhol mindenkiben
kerestelek
néha megtalállak
néha elveszítlek
mindenkor
szívemben szememben
vastagon hever
az álompor
egyszer majd felébredek
a körforgásra ránevetek
lélekből
mi csúf volt széppé válik
a hiányod szerte mállik
nem félek semmitől
látlak
minden kis tollpihében
az ég szép kékjében
az alkonyban
és megértem akkor végre
az örök ébredésben
Te,
bennem vagy.
