Sonkoly Éva : Mérleg tollpehellyel

Valami baj van velem,
törlöm a szemem.
Szaporodó évekkel
fogy a barátok sora.

Régi utamat járom,
a talaj ingatag, sár
fedi az ösvényt…

Ó, semmiség csak
a közeledő őszi szél
elmúlásról beszél –

*

Nem kérek mást
a sorstól, csak azt
a nagy kegyet, mitől
könnyű lesz a szív,
s a lélek, mint tollpehely.

Hogy majd arra
a mérlegre, a földi
gondok mását ne…

Ugyan mit veszíthetünk,
hiszen semmi sem volt
a miénk, csupán kölcsön
– e földi lét.

Legutóbbi módosítás: 2020.09.03. @ 20:10 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Sonkoly Éva 569 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"