Sonkoly Éva : Alkonyatkor

Elmerengek egy dallamon,
szem lecsukva hallgatom.

Elém jönnek képek itt, most
s a régi világom.

Aki játszik, ott a távolban
tudja mire gondolok.

Lelkembe néz, s én vele utazom
– azon a dallamon.

Legutóbbi módosítás: 2020.08.16. @ 20:06 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Sonkoly Éva 569 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"