Belefeküdtél a szívembe,
kitágítva időt s teret,
mellkasomon érzem simító lélegzeted.
Kezed bársonypuhán siklik combomon,
hagyom,
a tűz bennem szikrát vett,
kicsattan égő arcomon,
tüdőm zihál, elmélyül bennem a csend,
s valahol tudom, ez a galaktikus rend.
Csillagból jövünk,
és ez az a pillanat,
mikor biztosan tudom,
otthon vagyok,
és Te bennem otthon vagy.
