Marthi Anna : Folyondár

…miel?tt indulok – csak egy szóra, kéz a kézben
kirándulunk – ez egy emlék a jöv?b?l -,
a lány nem is én vagyok, a fiú Te vagy;
süt a nap. Hajadban kis fehér virág: müge. Illatoz:
hajadnak erdei szél illatot kölcsönöz, játszunk,
Te el?l vársz, míg én fára mászom…és aztán
hozzád iramodok. Kikérdezel, mikor untam magam,
felsorolom – közben egy ingaóra jár, hallom,
hiába nesztelen – tegnap, el?tte, tán sosem…

csak bambulok a tejeskávé közben, rád is

gondolok, látlak, amint letörlöd mosolyodat,

mert bús vagy, nem az szeret, kire vársz

ezer éve már, pedig mindig magad el?tt látod,

hajába t?zöd a kis szagos mügét, kézen fogod

és egészen az erd?ig repíte-…néd, tudom.

Legutóbbi módosítás: 2011.03.30. @ 09:03 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak