"Elárvult tornyok közt sziszeg
a hazug szél. Te is egykor
belekapaszkodtál. Most
egymásra nyílnak-záródnak
a holnapok, mindenki indul,
érkezik, pedig se ablak,
se ajtó. Szakítsd ki gyermeked
a hajnalok sötét verméből,
vigyázd álmait, de ha füstös
ősz marja a szemed, ne akarj
hős lenni. Ne Istent játssz vele.
Légy menedéke. Csend. Erdő.
Hegy. Szakadék. Híd, és ő
átkel földszagú szíveden,
csak engedd…
( játszani itt maradt gyermeked )"
