Molnár G. Krisztina : Stációk

Stációk közt ballagnak

a kidolgozatlanság hétköznapjai.

Pára-lenyomatokat tapos a sár

egyre sűrűbbre. Élénkvörös

vér áramlik a csatornákban,

surrogva mímelve az örökkévalóságot.

Az arcok már nem, csupán a hangok

hatolnak a mélybe. Az idő pihen.

Vállára veti hányódó perceit,

a szétcsusszanó lehetőségek

mozaikjait kotorja össze

a krisztusi szenvedésbe.

Megváltattunk. Megérte?

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 12:59 :: Adminguru
Szerző Molnár G. Krisztina 8 Írás
Mérnök vagyok, jó hosszú ideje. A versek két éve találtak rám, bár mindig irodalomszerető voltam, és fiatal koromban újságíróskodtam is. Naponta írok, egy ideje viszont már eljutottam odáig, hogy a közzététellel várok egy kicsit, és néha javítgatok.